Yuu Solk

Tizenkétezer-háromszázegy második-február huszonöt vasárnap Oomea tenger Mlw-102. A két unalmas nap, amit a tengeren töltöttem rádöbbentett, hogy én nem akarom ezt csinálni életem végéig, része akarok lenni a történelemnek, még akkor is ha ennek ára van. A lassan közeledő partot bámulva most arra gondolok, hogy milyen is lesz ez az ütközet. Az Mlw-012 ellen megyünk majd. Sosem mozdultam ki innét és azt el se tudom képzelni, milyen is lesz egy egész bolygót elfoglalni. Tin, most rendesen belenyúltál az én kis unalmas, szürke életembe... El fogom vállalni a feladatot és segítek neked. Bár én sosem voltam az a mintadiák, mint ő és nem is értek a harchoz, de segíteni akarok, még ha csak az árnyékod lehetek akkor is. Tin árnyékaként nem egy nagyon jó dolog megjelenni egy történelmi feljegyzésben, de ez is valami. Álmodhatnék arról is, hogy én fogom majd ott egymagamban győzelemre vezetni őket, de valljuk be, ez már túl nagy álom. A lehetetlen kategóriába tartozik bárki, bármit is mondjon. Hű, létezik egyáltalán ez a szókapcsolat? Na mindegy, most nincs kedvem törölgetni. A legviccesebb dolog, hogy Tin még mindig nagyon el van tévedve ha a történelmünkről beszélgetünk. Beszélgetünk, jó vicc, inkább csak próbálom elmagyarázni neki a dolgokat. Nagyon el van tévedve ilyenkor, pedig ebből tudna ötleteket meríteni a harcaihoz, de nem teszi. Miért nem? Felmerülhet egyesek fejében ez a kérdés. Nos, a választ soha senki sem hallotta még az ő szájából, de én úgy gondolom, hogy szimplán egy lusta zseni. Inkább újra feltalálja a műanyagot, mint hogy megnézze hogyan is készült el az első. Persze ez az ő dolga, hiába is próbálja erről lebeszélni mindenki. Én is például, de hiába tartok kiselőadásokat a történelemről, olyan mint aki meg sem hallja. Lehet, hogy direkt kikapcsolja a hallóközpontját, ki tudja... Persze ha valaki meghekkeli valaki az agyát valószínüleg megtalálja a választ, de ez tilos. Mindenki tudja, hogy csak a rájnekek egy csoportjának engedélyezett. Elméletben ők felelősek a gondolatcenzúrázásért. Próbálunk védekezni ez ellen, de nem egyszerű, mert okosabbak. Szűrőket építünk és fejlesztünk, néha még is megtalálnak és hozzájuk hasonló zombivá változtatnak, aki csak a birodalmáért él. Olyan ideges tudok lenni ilyenkor... Mindegy... Már úgy is abba kell hagynom, mert közeleg a part és innét látom, hogy régi barátom is ott áll a kikötőben. Pár pillanat és meg is tudja a válaszom. Úgy látszik jobb is, hogy nem váratom meg mert már ott van nála a fegyver is. Gondolom egyből indulunk majd a bolygóra. Izgulok, azt hittem, hogy előbb még kiképzést kapok. Az is igaz, hogy letölthető az ilyen, ezért gondolom nem vacakol vele, csak letölt majd telepít. Most már viszont tényleg megyek a fejleményeket majd legközelebb. Úgy látszik még is lesz miről írnom.