Yuu Solk

Az út sem volt veszélytelen, hiszen, ahogy egyre közelebb értek a céljukhoz, egyre erősebb ellenfelek várták őket. Egy ideig csak olyanok, amik nem támadnak, ha nem ütik meg őket, de beljebb már a vadabb, maguktól támadók is megjelentek. Az ezekkel vívott harc egyre keményebbé vált, húszas szinten Follennek még nem kellene ezen a helyen tartózkodnia, hiszen sokkal gyengébb mint az ellenfelei. Ugyan Ekin már tíz szinttel feljebb áll, de nem segíthet végig.
- Hé, Follen!
- Látom.
Szellemgyíkok támadták meg őket. Ezek hatos csoportokban mászkálnak és mindegyik huszonhatos szintű, de íjászok. A probléma, hogy az általuk kilőtt lövedék ellen nem lehetett védekezni, a Nakeronben egyszerűen nem létezik olyan funkció, ami ezt lehetővé tenné. Minden teljes erővel sebezte őket, hiába volt páncélzatuk.
- Tizenegyezer alá mentem.
- Akkor fussunk!
Minden lövedék ezret sebez így nagyon gyorsan ki kellett jutniuk a Szellemgyíkok hatósugarából. Ekin élete másodpercenként négyszázötvenet tölt vissza, ha vörös italt is használ, de nem képes így végezni az egyre csak gyűlő ellenséggel. Futottak, egyenesen a békés szörnyek területéig, hogy regenerálódjanak. Ezután Ekin lehozta a menüt.
- Mit csinálsz?
- Kilépek, mára ennyi elég volt.
Follen csodálkozva nézett rá, nem értett, hogy mi is az a kilépni, hiszen ő még nem tapasztalt ilyen dolgot.
- Kilépsz? Ezt meg hogy érted?
- Elmegyek, majd jövök vissza, aztán mehetünk tovább, addig csinálj valamit!
- Mikor jössz vissza?
- Néhány nap múlva.
Ezzel ki is lépett a játékból, de Follen továbbra sem értette, hogy mi történik ilyenkor. Abban a pillanatban, viszont nem is nagyon érdekelte, csak minden erejével azon volt, hogy a lehető legtöbb EXP-t farmolja össze, vagyis fejlődjön. A felszerelése nem volt a legalkalmasabb az ottani mobok legyőzésére, de több napja is volt, hogy felkészüljön. Játékbeli napja, természetesen, mert a Nakeronban nagyjából egy valóságbéli nap alatt hat is eltelik belőle.