Yuu Solk

- Csak arra gondoltam, hogy elmondom a véleményemet a világnak pár dologról. Nem is akartam nagyobb, magasabb célt szolgálni ezzel. Ehhez képest ezrek gondolkodását határozza meg, amit csinálok és felkértek a világ egyik legnagyobb eseményének szervezői, hogy legyek rendszeres előadó. Azt hiszem ilyen pillanatokban szokás eret vágni, fejbe lőni magamat, vagy keresni egy szimpatikus kötelet. Feldughatom magamnak ezt a felkérést. Emlékből senki sem tud Svájcba utazni. - Gondolta főszereplőnk, mikor a válaszára újabb levél érkezett. Ebben az a bank üzent neki, amelyiknél a segélyét kiutalják hónapról hónapra.
Kai szemei elkerekedtek a számok utáni pénznem láttán, az ugyanis "Négyzetfrank" volt, röviden NF. Segélye csupán 500 000 euró, ami közel sincs 1 NF értékéhez. 1 NF=1 000 000 000 euró, ebből kapott főszereplőnk 120-at. Persze ez még mindig elenyésző mennyiség a svájci lakosság átlagkeresetéhez képest, de egy Emlékben élőnek felfoghatatlanul sok. Ebből meg lehet venni a legdrágább itt elérhető dolgot, háromszor is, vagyis a vonatjegyet Svájcba. Az üzenet megjegyzés részében csak ennyi állt "Álljuk útiköltségét az első alkalomra, kérjük gondolja át döntését!". Főszereplőnk csak felállt a székéből és zavarosan motyogta hirtelen rátörő gondolatait, mert nem hitt a szemének. Ép ésszel fel sem tudta fogni, hogy milyen ajánlatot kapott, de gyorsan reagált a levélre "Az anyagi problémák elhárultát követően arra a döntésre jutottam, hogy élek az önök által kínált lehetőséggel".
- Nagyon remélem, hogy ez nem csak egy szép álom - Motyogta magában a fiatal és ült vissza a székébe lassan. 
Pár levélváltás után meggyőződött az ajánlat valóságosságáról és a részletek letárgyalását követően elmesélte a szüleinek is a hírt. Röviden összefoglalva a szülők reakciója nem volt pozitív. Apa: Fiam, tudtam, hogy belőled sosem lesz rendes ember. Anya: Nem kell többé kimozdulnod a szobádból, csak maradj itthon, olyan szép életünk van, így együtt. Kai viszont ügyet sem vetett a rosszalló megjegyzésekre és még aznap megvette a jegyeket. Persze a jegyárus nagyon csúnyán nézett rá, mikor a kártyáját lehúzva meglátta az elképesztő mennyiségű nullát, és halkan kifejezte nemtetszését is. Látszólag senki sem akarta elfogadni, hogy a város egy lakója ennyire drága helyre utazik, ráadásul nem is csak oda. Még a kalauz is fintorogva adta vissza a jegyet a fiatalnak, miután az utazásának végállomását meglátta. Kai viszont reményekkel eltelve bámult ki az ablakon, miközben a zöldterület egyre magasabb épületek tetején helyezkedett el, a vége felé pedig elhaladt az örök éjszaka világa felett is. Az elképesztő méretű tornyok tetejét látni sem lehetett az állomás talajáról, de látszólag az állomásnak sem volt sehol sem vége. Fél órába telt a szélétől eljutni a vonatnak a megállóhelyig. A látszattól elámult főszereplőnk mellett megszólalt egy hang "A C26D vágány szerelvénnyel együtt átemelésre kerül!". Az üzenetet többször is bemondták és felhívták az arra járók figyelmét, hogy távozzanak a területről.
Igéző látványt nyújtott, ahogy a mágnesvasutat szerelvénnyel együtt anti-gravitációs mezőbe foglalják és elkezdik emelni. A többszáz tonnányi fém és műanyag ott lebegett az erre ügyet sem vető emberek feje felett. Nagyon úgy tűnt, hogy ez arrafelé mindennapos látvány, de Kai csak állt ott, tátott szájjal, ahol leszállt. 
- Üdvözöllek új élet! - Mondta ki hangosan, majd a legközelebbi anyagátvivőhöz sétált. 
Ez a gép a 20. század teleportáló gépeihez hasonlít, információra bontja az embert és egy megadott ponton összeépíti. Természetesen olyan korlátokkal dolgozik, mint a maximum 2 YB (yottabyte) adatmennyiség kezelése, de jó alternatívája a teleportálásnak. Viszont, mikor főszereplőnk fizetni akart a kártyájával, a gép csak egy üzenettel válaszolt: 0 NF.