Yuu Solk

A helyünk egy nagy teremben volt, a börtönön kívül. Valószínűleg ez volt a Rin egyik gazdag emberének a háza, talán a polgármesteré. A nagy üres tér, nem magától lett ott, hanem a pap valószínűleg szétverte a berendezést, hogy több hely legyen, mert minden poros és romos volt belül. Aztán bejött a papnő is.
- Tud valaki Íninül?
Ezt talán nem is értette már rajtam kívül, ezért bekiabáltam.
- Im!
Vagyis: én. Talán több esélyem van, ha én leszek a tolmácsa.
- Gyere, fordíts!
Nem ellenkeztem. Ha ezt akarja eljátszom a jófiút mert még úgy járok, mint az iszmeniai, de egy biztos, megszököm. Nem szabad megöletnem magam, mert várnak otthon, én vagyok az utcakölykök apja.
- Mostantól ti lesztek Rin lakói, eltakarítjátok a szemetet és ételt készítetek, hármunknak és a vendégeimnek.
Hármunknak? Elég gyorsan kiemelkedhettem a tömegből, bár még nem tudom ennek örüljek-e.
- Mi a neved?
- Chol Nefran.
- Legyen ő a példa a szemetekben! Mától velem fog élni, a tudásának köszönhetően. Ti is lehetőséget kaptok ilyen előléptetésre, ha teljesítetek.
Ezután pedig kiválasztott néhány embert találomra, a munkák vezetőinek és elküldte őket embereket szerezni maguk alá. Persze nem mindegyik volt teli találat, még ránézésre sem, de talán az a célja, hogy így mutassa meg a "rosszak" halandóságát. Szerencsére nekem nem kellett már ettől aggódnom, ha rendesen fordítok, akkor nem lesz bajom, talán valami normális ételt is kapok.
- Mindenkinek további szép napot!
Ezután velem elmentünk a palotaszerűen átrendezett templomba és megmutatták a szobámat. Valami különös oknál fogva viszont nem zártak be vagy vertek láncra, talán tudták, hogy nem szököm el ennyire látványosan. Annál okosabb vagyok, mint, hogy ma este kirohanjak a város falához. Az sem biztos, hogy ki tudnék menni, meg persze a pap...