Yuu Solk

Az Alpokhoz közeledve megjelent előttünk egy csetepaté, amit nem akartam látni. Egy kilépett árny és az egyik as között dúlt a küzdelem, Magyarország déli határa fölött állva. A legérdekesebb dolog, a történelmet a tábornokok úgy alakították, hogy az országhatárok a vörös vonalak mentén terüljenek el. Furcsa egy elképzelés tőlük, pont az energianyelő vonalak mentén berendezni a Földet, de biztosan volt, valami jó okuk rá.
A kilépett árny sikolya az arra haladó emberek füléből vért szivárogtatott ki, mit aztán felhasznált egy kard készítéséhez. Az ast sem kellett félteni, mikor összecsapta a tenyerét, a föld megrengett a kard pengéje pedig eltört, vagy inkább elolvadt. Nehéz felfogni ésszel ilyen embertelen küzdelmet, miben az erős árnyak halomra irtják más árnyak börtönét és egymás irtására használják az elpárologni igyekvő lelkeket. A ki nem lépett árnyak ugyanis a börtöneik pusztulásával új gazdára lelnek, ezért a mi fajtánkra ez nem veszélyes. A kilépett ezt követően karmait a testébe mélyesztette és feltépte a húsát, amit aztán az as testére fröcskölt szét. Az ellenfele ettől füstölögni kezdett és összeesett, de nem sokkal később fel is kelt és egy általam sosem látott képességet mutatott meg. A hátrafelé kinyújtott karján felfeszítette a tenyerét majd egy pillanattal később a teste szörnyű mennyiségben növesztett izmot. Aztán szempillantásnál is rövidebb idő alatt egy fehér anyag fúródott a földből a tenyerébe, ő pedig a karjára támaszkodva elemelte a talajtól a testét. A kilépett árny ezt látva azonnal rohanni kezdett a vörös vonal mentén az as felé. Az as kilőtte magát a fehér anyagot használva és telibe találta a kilépett árnyat, ami ettől földi börtönbe került egy újonnan teremtett ember képében. Miután megváltozott a faja, tudomást sem vett az ellenfeléről, egyszerűen csak elsétált, mint valami ostoba ember, ami nem lát semmit. Aztán az as megszólalt.
- Üdvözöllek titeket kóbor félárnyak! Mi szél hozott titeket errefelé?
Úgy gondoltam nem mondhatom meg neki az igazságot.
- Az A tábornokot keressük.
Ennél többet nem kell tudnia.
- A tábornok most nem ér rá, én megfelelek esetleg helyette?
- Nem.
Úgy éreztem valami figyel hátulról. Ha nem is lett volna elég az as fenyegető közelsége, még indokolatlanul félnem is kellett, amitől csak dühös lettem.