Bajban vagyok... Hova fussak, merre, és Egy hova tűnt el? Meg kell keresnem. Így nem mehetek sehova. Olyan nekem, mint a testvérem, nem hagyhatom itt a tömegnek. Ez egyre rosszabb, mindenfelé emberek hiába futok, ezek mindenhol ott vannak. Baj van, fáradok. A mágiám sem működik rendesen. Miért vagyok így kimerülve? Hol van Egy? Kezdek fázni. Hogyan lehet ez, ha futok? Valami nem stimmel. Itt egy fal, de hogy lehet ez? Az előbb még nem volt itt. Várjunk. Ez hideg. Ez jég? Ez jég.
- Egy, hol vagy?
Ordítottam kétségbeesésemben, de rájöttem mi is történt ott. A tízek egy újabb tagja jelent meg előttem és ő most a leghasznosabb a menekülésemben, a neve pedig Eskrafon Yeki a fagy.
- Látom On nem magyarázta el a dolgokat, mindig is hanyag volt.
Miről beszél?
- A helyzet az, kedves Raven, hogy a két szemedben egy fegyver van elzárva.
- Fegyver?
- A düh lángjai. Én is hallottam, hogy Bánat figyelmeztetett, de te nem hallgattál rá. Te is jól tudod, hogy a szabály az szabály, nem arra van, hogy megszegd.
- Hol van Egy?
- A macskanyul? Őt is elkapták a lángok. Nem halt meg, emiatt ne aggódj. A düh vagy más néven a harag lángjai a tízek egyes tagjainak együttes agressziója, amit évről évre egy kopott fekete dobozba zárunk, hogy ne végezzük úgy, mint Erik Okuron.
- Mi történt Egyel?
- Ez a legrosszabb mágiák egyike, de láttam mi történt. On nem tenne ilyet, ha az nem lenne szükséges, de úgy látom, beleavatkozott a múltba. Nem vagyok ebben biztos. Beléd ültették Oliviával, mert Eriknek erre fájt a foga.
- De mi történt Egyel?
- A mágia áldozata lett. Tudod, ez nem csak arra jó, hogy felgyújts mindent. Mit gondolsz, miért állt el a tűz mikor becsuktad a szemed?
Honnét tudnám... Válaszolj már a kérdésemre!
- Mindent és mindenkit, amit és akit elkap a láng, az attól a pillanattól kezdve érthetetlen és csillapíthatatlan dühöt érez majd a mágia használója iránt. Vegyük mondjuk azt a tetőt. Azt tudod, hogyan gyűlöl egy ember, de egy tárgy? A tető le fog szakadni, amint alá érsz.
- Akkor, most Egy haragszik rám?
- Nem csak haragszik. Meg akar majd ölni. Ez a fajta mágia képes még a levegőt is meggyújtani, de az az élet végét jelentené. Ha nem te égeted el az összes levegőt akkor az válik majd mérgezővé, hogy te halj meg, de ezzel mindenkit a sírba rántanál. Raven Korkiza, az eddigi legpusztítóbb fegyver a te kezedben van.
- Mi?
Nem. Mi van? Nem. Ez nem... Nem. Egyszerűen nem. Nem, nem, nem lehet ez! Miért kellett ennek így történnie?
- Erik Okuron és azok akiket itt megégettél, mától az ellenségeid, de nem kell félned. Azért jöttem, hogy tanítsalak, mert ez a mágia nem kerülhet rossz kezekbe. Most pedig gyere velem!
- De Egy...
- Nincs Egy, felejtsd el, ő már az ellenséged.
Csak órákkal később fogtam fel, hogy többé nincs útitársam. Egy nélkül magamra lettem utalva, most már tényleg vak vagyok... Valahogy üresnek érzem magam, olyannak, aki tényleg megvakult. Elvesztettem a világot, mert hátat fordítottam a mágia szabályainak. Tehát ilyen az, ha valaki nem lát. Nem tudom mi milyen színű és nem veszem észre a tőlem messze lévő dolgokat. Csak pár méterre érzékelem a világot, és ez nem jó. Vissza akarom kapni a barátom.
- Raven, hallom a gondolataidat.
- Mi?
- Ez egy velem született adottság, még akkor is hallom, ha már nem vagyok képes varázsolni.
Számítottam arra, hogy ő is furcsa, de erre nem gondoltam volna.
- A Húven hegyre igyekszel, igaz? Nem kell aggódnod, az ottani bölcs majd megmutatja, hogyan kell hatástalanítani a mágia hatását.
Remélem igaza van. Hiányzik Egy, már most, pedig még csak pár órája vesztettem el. Mintha egy végtagomat vesztettem volna. Szörnyű érzés...
- Nos, itt már biztonságban vagyunk.
- Mi ez a hely?
- Nézz körbe!
Gondolom, nem a szememmel, mer megint felégetnék mindent.
- A másik szemeddel.
Vagyis a homokkal és porral, amit magam körül keringetek.
Elkezdtek az egész területen lévő port felkavarni, majd mozgatni és így láttam meg a hely alakját, ez most más volt, mint az eddigi, mert sokkal részletesebb képet kaptam. Szinte tényleg láttam, de színek nélkül. Erről viszont Egy jutott eszembe és sírni volt kedvem.
- Látod?
Ezek szerint azt nem tudja mit látok a fejemben.
- Látom. Ez nagyon jó érzés. Minden szürke, de látok!
Persze, látok, de egy még így is túltenne rajtam.
- Felejtsd el! Úgy könnyebb.
Hogy felejthetném el?
- Meg sem kérdezed, minek vagyunk itt?
Legalább tereli a figyelmem.
- Edzened kell. Emlékszel?
- Hogy ne emlékeznék?
- Használd el a színfestéket!
- Mi?
- Tetováld magadra az egészet!
Ha teljesen beborítom magam vele akkor akár egy évbe is telhet, mire a bőrömben elnyugszik és múlni kezd a fájdalom. Mégis, hogy kérheti, hogy ezt tegyem magammal?
- Idegesítő vagy. Azért kérem, mert csillapítom majd a fájdalmadat. Megszüntetem a bőröd érzékelését és nem lesz bajod.
De akkor még egy érzékszervemet elvesztem.
- Ostoba kölyök! Felfogtad mi itt a tét? A szemedbe zárt mágia elpusztíthat mindent és egy év kell ahhoz, hogy újra átültessük máshova. Ne szórakozz itt velem! Ez nem rólad szól! Ha nem teszed meg, muszáj lesz kényszerítenem, vagy szeretnéd, ha kivájnám a szemeidet? Fogd fel végre, hogy neked kell a legerősebbé válnod, túl kell tenned még Bánaton is!
Meglepett ez az ingerültség, persze nem akarom elveszteni a szemeimet, ha már egy év után kiehetik a mágiát belőle, de akkor is, így elvesztem a tapintást. Azt se tudom majd mi hideg és mi meleg. Nem érzek majd semmit. Ráadásul... Hogyan lehetnék erősebb a történelem legtehetségesebb varázslójánál?
- Kevesebb reklamáció, több tetoválás! Emeld fel a tested, úgy egyszerűbb lesz nekem is segíteni.
Sajnos nincs más választásom, meg kell tennem. Talán a bölcsnek erre is van valami eszköze. Remélem nem teszem tönkre magam emiatt. Szeretném még érezni a női kezeket, ahogy simogatnak, vagy bármi mást. Már látom, hogy nem lesz könnyű így élni. Hosszú az út még a bölcsig... Ezt most meg kell tennem, nincs választásom.
Furcsa szagú szürke eső hull az égből.
Ha nem keresed, megtalál.
A bölcs következő részében: Találkozás
Vajon hazudnak?
