Yuu Solk

Egyszer voltam tanúja a történteknek, egyszer láttam a borzalom szülöttének fogantatását. A kapzsi emberek végtelen kíváncsisága kikényszerített egy női árnyat emberi formájába, de még a fekete, vörös körvonalú test sem késztette hátrálásra őket. A hangszigetelt szobában pedig a dobhártya repesztő, üvegtörő sikolyt sem kellett titkolni. Megerőszakolták az árnyat, pedig láthatóan minden csontjuk remegett és vér folyt belőlük az erőteljes hangtól, de ők mosollyal a képükön tették ezt. Figyelmen kívül hagyva minden hatást mi őket érte, szörnyet nemzettek az árnynak. Aztán dühöngeni kezdett a terhes és elátkozott, majd oda kényszerült ahonnét jött. Az erős fény megtette hatását, melynek mély csend lett a mellékterméke, mindenki süketté vált a fülvédők ellenére is. A vad közösülésben eltört minden üveg és ékszer, néhányan meg is haltak, az épület pedig véglegesen megrogyott. Falak repedtek, többrétegű ablakok törtek, még a betonpadló is megtört néhány helyen. Az emberek árnyai együtt sikoltottak a süket embereknek, mint egy sosem hallható kórus, mi eltöri a szívet és a lelket. A borzalom szülöttének fogantatása nem is lehetne másmilyen, a béke hazugság lenne. Aztán az árny tulajdonosa, a nő is terhes lett. Egyre növő hasában egy démont nevelve mely borzalmas fájdalmakat okozott egyre növekedve. A félárny ugyanis magzat korában elkezdi szaporodásra bírni a petefészekben lévő petesejteket, így egyre jobban szétfeszíteni a nőt. Majd a szerv borzalmas kínok között felreped és rövid úton szétszórja az utódokat. Az egész testben elszórva tovább növekednek és rákos sejtekké alakulnak, ott ölik a gazdatestet ahol tudják és minden elszívott csepp energiát a félárnynak adnak. A nő három hónapon belül egy elemésztett zombivá válik a kórházi ágyon haldokolva, majd életét áldozza az árnnyával együtt, hogy a szörnyetegnek életet adhasson. Hat hónap után egészséges borzalom jön ki a halott testből, mely megteremti az árny halálát is és abban a pillanatban a vergődő, szenvedő lény maradéka is eltűnik a világról, miután embere már rég halott. Ott voltam akkor is, láttam az egészet és aznap csak még jobban megsérültem. Látva fajtám születésének helytelenségét elhatározásra jutottam. Félárnyak birtokosaira fogok vadászni, és koloncukat magam mellé állítom. Az emberek halált érdemelnek létrehozásunkért, legalább olyan kínhalált adok majd nekik, mint amilyet ők az árnyaknak, anyáinknak. Ez a faj nem érdemel életet, ahogy a miénk sem. Visszafizetem az időtlen idők fájdalmát nekik.